Eszterkrém

Az én bőröm milyen? Akkor kevert?

Ha a homlokod és az orrod, állad környéke zsírosabb, az arcodon, vagyis az orcáidon normál vagy száraz a bőröd akkor minden bizonnyal ide tartozol. Ez a leggyakoribb bőrállapot.

Tisztításkor ne vadulj be, s ne szappanozd, szárítsd a bőröd, maradj kíméletes. Nem érdemes elhanyagolnod a tonizálást, mert az sokat segít, hogy kiegyenlítse a bőrödet. A jó tonik enyhén hámlaszt, de semmiképpen nem szárít. A bőrt szárítani szerintem soha nem szabad, úgyis szárad majd idővel magától 🙂

Ezután valamilyen természetes, könnyű olajokat tartalmazó hidratálóval ápold. Az olajosabb részekre tehetsz egy kis keményítőt, attól szép matt és egységes lesz a bőröd felülete mert felszívja a felesleges faggyút.

 Water-on-the-brain-hydrating-and-moisturising-the-most-popular-skin-care-claims_strict_xxl

Az én bőröm milyen? Száraz volna?

Ha zsírhiányos vagyis száraz a bőröd onnan ismerheted meg, hogy matt, a pórusok zártak, ha hideg van gyorsan kipirul, esetleg kicsit hámlik is, és húzódik. Mivel a felszínéről hiányzik a faggyú, vagyis a zsír általában vízhiánnyal együtt jár, mert a zsiradék (vagyis szakszerűen bőrfelszíni emulzió) feladata volna, hogy benntartsa a vizet. 

Ha magadra ismertél, a hidegen sajtolt növényi olajokat és vajakat (pl shea vaj, kókusz vaj) ajánlom neked, méghozzá nedves bőrre kenegetve. Kerüld a gyakori túl meleg vizes mosakodást, és főleg a sodium lauril sulfate, sodium laureth sulfate (röviden SLS) tartalmú cuccokat. A túl illatos holmik sem a javadat szolgálják, bár én senkinek sem ajánlanám őket…

antiage50

 

Az én bőröm milyen? Netán normál?

Sokszor felmerül a kérdés, hogy milyen is az én bőröm? Vagyis a sajátod.

Szögezzük le, hogy mindannyian normál bőrrel születünk. Később táplálkozásunk, életmódunk miatt ez eltolódik, és különféle jeleket ad nekünk a testünk arról, hogy valami nem stimmel, nem olyan, mint lennie kéne. A legtöbb bőrproblémánknak belső okai vannak, így elsősorban azt érdemes megkeresni, kivéve, ha valami vacak kozmetikum tette tönkre vagy legalábbis szólt bele a normális működésbe. (Pl kőolajszármazékok: petrolatum, vazelin, paraffin, liquidum paraffinum, mineral oil…stb és még sokan mások)

A normál bőrt onnan lehet felismerni, hogy egységes színű, rugalmas, a felszíne sima, mert rendben van a víztartalma, a pórusok tiszták, zártak. Ha olyan szerencsés vagy, hogy normál bőröd van, akkor csak csinálj mindent nagyjából úgy, mint eddig 🙂

woman-smiling Folyt. köv. 🙂

Olajat arcra?!

Korábban az ötletre is elborzadtam… Pfúj, hogy összekenjem magamat a ragacsos, fényes soha-be-nem-szívódó kulimásszal?!

Aztán azért egyszer kipróbáltam olíva olajjal, na az pont olyan volt, mint amire számítottam: olajos, fénylettem tőle, mint egy zsíroskenyér 🙂

Aztán ahogy tanulmányoztam kicsit a témát, rájöttem, hogy az én normál, érzékeny, néhol akár olajosabb bőrömnek nem kell a sok zsírsav, úgyhogy akkor már szakértőbben összeállítottam egy könnyű olajakból való keveréket. Tettem bele jojoba, szőlőmag, argán, vadrózsa, és avokádó olajat. És itt megtört a jég köztem és az olajos bőrápolás között. Már azt is tudtam, hogy nedves bőrre kenjem fel, és egy pici is elég lesz, úgyhogy az eredmény szuperjó lett. Reggelre mintha a kisbaba popiját simítottam volna végig 🙂

Jó viszonyunkat azóta is őrizzük 🙂

jojobaavocadoszolomagvadrozsa

Miért kezdtem el kozmetikumot készíteni?

Amikor megszületett Lili, bőre szép volt, és hamvas, mint Hófehérkének a mesében.
Ez az állapot azonban hamarosan megváltozott, és fél év alatt ekcémás lett, ami évről évre egyre rosszabbodott. Ezt után kutakodva jutottam arra az eredményre, hogy az életmódunkban van a kutya elásva. Tehát változtatni kezdtem.

Először is kiebrudaltam a szintetikus öblítőt, és akkor már a mosóport is. Jött helyette a mosódió, mosószóda meg a mosóparfüm. Előtte sem tettem mindenféle kenceficét a puha bőrére, de amink volt, fokozatosan lecseréltem természetes anyagokra. Jött a sheavaj, a kókuszvaj, meg a mandulaolaj.
Elkezdtem érdeklődni, mit, miért, és hogyan tesznek bele a rengeteg kozmetikumba amit naponta magunkra kenünk.

Innen már nem volt megállás.

Először dezodort csináltam magamnak, mert nem találtam hatásosat és méregmenteset. Kiderült, hogy ez nem is ördöngösség. Elkezdtem kísérletezni, és bújtam a weben a sok receptet, érdekességet, híreket, blogot, tapasztalatokat. Rengeteg használhatatlan, szétváló, gusztustalan dolgot is kevertem, de ez nem vette el a kedvem. Kezdtem megérezni, mitől lesz valami igazán jó. Erre a barátaim is lassan rájöttek, és elkezdtek tőlem tanácsokat, no meg krémeket kérni….

Miután jó néhány barátom, ismerősöm kapott ajándékba krémeket, s igen elégedettnek mutatkoztak, sőt egyre többet akartak, eljött az az idő, hogy  szerettek volna fizetni is érte. Ők is szerették volna megosztani a barátaikkal, és rendszeresen használni. 

Jött a következő nagy lépés, hogy akkor ebből vállalkozni kellene valamit…(hiszen már úgyis untam grafikusnak lenni) Kitaláltam egy koncepciót, amit nem lehetett megvalósítani, aztán egy újabbat, míg végül sok-sok változtatás, csiszolás után jutottam el az Eszterkrémhez. 

(www.eszterkrem.hu)

Woman feels natural v2

Honnan tudom?

Sokan kérdeztétek már, hogy honnan tudom mindazt, ami a kozmetikumok készítéséhez szükséges…
Elsősorban autodidakta módon tanultam/tanulom már 5. éve. Kozmetikus szakkönyveket olvasok, szakmai kiállításokra járok, és bújom a neten az idevágó oldalakat. Blogokat, híreket, fórumokat, webáruházakat…

Rengeteg kozmetikum receptúrát kipróbáltam itthon, csináltam sok rossz krémet: büdöset, szétválót, elfolyót… de éppen ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően, most már tudom, hogy mi hogyan lesz jó 🙂

Ha felmerül egy kérdés vagy egy probléma, megkeresem  rá a megoldást a szakkönyvekben, neten, inspirációmban… Lehetőséget kaptam, hogy néhány hónapig egy gyógyszerésszel kevergessünk együtt, s tőle is rengeteg mindent eltanultam.

Tapasztalatom szerint, ahol az igény felmerül a tudásra, csak kérni kell, nyitottnak lenni, s minden megérkezik.

doesn39t-matter_1 

Elindulok…

Az írás nekem erősen komfortzónán kívüli. Barátaimmal viccelődtem, hogy az elmúlt másfél évben, tulajdonképpen ott éltem. A komfortzónán kívül 🙂 

Például elkezdtem futni. Utoljára kb 12 évesen futottam, s rettentően utáltam. Néhány hónapja motoszkál a fejemben a gondolat, hogy milyen jó lenne, mennyire független mindentől, mindenkitől… A szabadság meg valami olyasmi, amit szeretek. Most kezdek ráérezni az ízére. Mármint a futásnak 🙂

Így most ezt is bevállalom, a blogírást. Köszönöm, hogy elolvastad, ezentúl kozmetikai és egészség témákban olvashatsz mindenféle (remélem neked is) hasznosat…

futas1

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!