Amikor megszületett Lili, bőre szép volt, és hamvas, mint Hófehérkének a mesében.
Ez az állapot azonban hamarosan megváltozott, és fél év alatt ekcémás lett, ami évről évre egyre rosszabbodott. Ezt után kutakodva jutottam arra az eredményre, hogy az életmódunkban van a kutya elásva. Tehát változtatni kezdtem.
Először is kiebrudaltam a szintetikus öblítőt, és akkor már a mosóport is. Jött helyette a mosódió, mosószóda meg a mosóparfüm. Előtte sem tettem mindenféle kenceficét a puha bőrére, de amink volt, fokozatosan lecseréltem természetes anyagokra. Jött a sheavaj, a kókuszvaj, meg a mandulaolaj.
Elkezdtem érdeklődni, mit, miért, és hogyan tesznek bele a rengeteg kozmetikumba amit naponta magunkra kenünk.
Innen már nem volt megállás.
Először dezodort csináltam magamnak, mert nem találtam hatásosat és méregmenteset. Kiderült, hogy ez nem is ördöngösség. Elkezdtem kísérletezni, és bújtam a weben a sok receptet, érdekességet, híreket, blogot, tapasztalatokat. Rengeteg használhatatlan, szétváló, gusztustalan dolgot is kevertem, de ez nem vette el a kedvem. Kezdtem megérezni, mitől lesz valami igazán jó. Erre a barátaim is lassan rájöttek, és elkezdtek tőlem tanácsokat, no meg krémeket kérni….
Miután jó néhány barátom, ismerősöm kapott ajándékba krémeket, s igen elégedettnek mutatkoztak, sőt egyre többet akartak, eljött az az idő, hogy szerettek volna fizetni is érte. Ők is szerették volna megosztani a barátaikkal, és rendszeresen használni.
Jött a következő nagy lépés, hogy akkor ebből vállalkozni kellene valamit…(hiszen már úgyis untam grafikusnak lenni) Kitaláltam egy koncepciót, amit nem lehetett megvalósítani, aztán egy újabbat, míg végül sok-sok változtatás, csiszolás után jutottam el az Eszterkrémhez.
(www.eszterkrem.hu)
